Ha a társas kapcsolatok iránti igényünk nem teljesül, mentálisan, sőt fizikailag is szétesünk. John Cacioppo, a Chicagói Egyetem pszichológusa szerint, aki a magányosság hatásait követte nyomon, egyre inkább úgy tűnik, hogy ez az oka egy sor orvosi problémának, amelyek közül néhány csak évtizedek múlva jelentkezik. A barátság lehet az ellenszere ezeknek a nagyon is valós betegségeknek.

"A magány növeli a kortizol (a stresszhormon) szintjét a vérünkben, ami mindenféle egészségügyi problémára, többek között szorongásra, depresszióra és álmatlanságra is fogékonyabbá tesz bennünket" - erősíti meg Leaver. "A kirekesztettség és a magány érzése a harc vagy menekülés állapotába helyez minket, ami lényegében túlélési üzemmód, és nagyon nyomasztó lehet."

"A barátság ezzel szemben elősegítheti az oxitocin, a dopamin és a szerotonin termelődését - mindazok a barátságos, meleg, megnyugtató hormonok, amelyek támogatják a mentális egészségünket. Az olyan dolgok, mint a fizikai szeretet, a szemkontaktus, a beszélgetés, az ölelés, a nevetés, a tánc, az ivás és még a közös pletykálkodás is rendkívüli kötőerővel bírnak az emberek számára, és mindezek a dolgok abszolút segíthetnek abban, hogy boldogok, rugalmasak, nyugodtak és magabiztosak maradjunk."

De ezzel még nincs vége: bizonyított tény, hogy a barátság a valódi fizikai betegségektől is megvéd. Régóta gyanítjuk, hogy képletesen szólva segít a szívünknek, de valójában meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy a szív- és érrendszeri egészségünket is segíti. Sőt, az Oxfordi Egyetem kutatói megállapították, hogy a barátság jobb fájdalomcsillapító, mint a morfium!

A barátság olyasvalami, amit soha nem lehet kinőni. És akár hiszed, akár nem, a barátsággal eltöltött évek boldogsággal tölthetnek el. A Medical News Today szerint azok az idősebb felnőttek, akik szociálisan aktívak és a társadalmi célokat helyezik előtérbe, nagyobb elégedettséggel töltik el késői éveiket. Érdekes módon a családi "céloknak" nem tulajdonították ugyanezt az elégedettségi szintet - valószínűleg azért, mert a családi körben való társadalmi aktivitás általában kevesebb fizikai és szellemi erőfeszítést igényel, mint a barátokkal - jó értelemben!

Sok helyzetben a barátság sokat tanít nekünk önmagunkról, gyakran segít kilépni a komfortzónánkból, miközben biztonságos érzelmi teret nyújt ahhoz, hogy teljesen önmagunk lehessünk. "Tudjuk, hogy a barátságnak számos előnye van, különösen a mentális és fizikai egészségünk fellendítésében, de azt mondanám, hogy a társadalmi kapcsolat azért olyan fontos, mert valójában segít, hogy kitaláljuk, kik vagyunk és kik akarunk lenni" - mondja Leaver.

"A jó, közeli barátok hatására úgy érezzük, hogy tartozunk valahová (ahogy a szomszédaink, a kollégáink és az alkalmi haverok által is), és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez a közösségi érzés mennyire létfontosságú az én- és identitástudatunk, a józanságunk, az önbizalmunk és a jóllétünk szempontjából."